Érezte azt már más is, hogy egy betegségben, ill. annak megoldásában magára maradt?

Az tény, hogy egy betegség lehetőséget biztosít számunkra az önmegismerés göröngyös útján tovább haladni, csak épp a rendelkezésünkre álló eszközök – még ha tudjuk is azt, hogy mi betegítettük meg önmagunkat és nekünk is kell-enne a megoldásunkat megtalálni - meglehetősen korlátozottak.

Hisz hol tanítják azt meg, hogy hallgass a belső hangodra, a megérzéseidre, hogy kövesd ezeket, hisz ezek az iránytűink.

Sehol?

Az oviban, az iskolákban, egyetemen, képzéseken még az is csoda, ha egyáltalán a lelkünket megemlítik.

Nekem két esetben is jól esett volna, ha az évekig tartó kínlódásom közben találok valakit, aki meghallgat, vagy a kérdéseimre konkrét választ kapok vagy legalább a szándékot érzem.

A betegség az krónikus arcüreg, arcideg gyulladás, aminek a legborzasztóbb fájása olyan volt, mintha egy szikét vágtak volna bele a bal arcomba, az nélkül, hogy előtte szólnának… Ez nem egy hét alatt alakult ki. Természetesen mindenhova elmentem, mindent beszedtem. Gégészet, állami, privát, allergiaközpont, arcüreg sós vizes kezelés, neurológia … A végére 2 Tegretol, igen, tudom, hogy alkohol elvonó drognak használják nem is értettem, hisz már akkor sem ittam + 3 Calatflam sem volt elég, ahhoz, hogy fájdalom nélkül teljenek a napjaim.

Ahova mentem, én mindenhol megkérdeztem azt, hogy 1: mi az oka annak ennek a betegségnek 2: mi a megoldás, mi kell ahhoz, hogy meggyógyuljak?

Elkeseredéseben én többször elsírtam magam a rendelőben, amikor azt éreztem, hogy szerintük én hobbiból látogatom a szakorvosokat de választ nem kaptam, annyit csak, hogy szedd be ezt meg azt. Gyakorlatilag sötétben tapogatóztak, és vaktában lövöldöztek, hogy próbáljuk ki ezt vagy azt, hogy hat-e, javít-e a helyzeten. Az egyetlen válasz, amivel tudtam valamit kezdeni, az az volt hogy ”stressz” Mondjuk én nem éreztem azt, hogy oltári nagy stresszben élnék, de ez szubjektív, viszont mivel ebbe tudtam kapaszkodni, fogtam magam és felmondtam.

Ez egy olyan időszak volt, hogy esténtként hol azt kértem, hogy inkább ne ébredjek fel reggel, hogy ne kelljen még egy napot így élni vagy azt, hogy derüljön ki a megoldás végre!

Oké akkor nincs légkondi és az a stressz. Akkor most már lesz valami javulás? Természetesen most már tudom, hogy a megváltást nem kívülről kell várni, de 6-7 éve, hozott anyagból dolgoztam és az így nézett ki. Kerestem magamnak egy olyan munkát, ami tejesen más, és úgy éreztem ezt szeretni fogom. Tehát 10 év könyvelési, informatikai munka után egy mexikói étterembe mentem, ahol az argentin séffel és a kubai mosogatóval egész nap lehetett spanyolul beszélgetni. Ez abban a pillanatban roppant üdítő volt,csak épp a tulajt zavarta egy picikét :D

Mivel a légkonditól megszabadultam és az 45-50C-s konyhában esetleg huzat volt csak, az arcom javult valamennyit, a gyógyszereket emlékeim szerint egyből elhagytam csak épp még másfél évnek kellett eltelnie a megoldásig, amihez egy véletlen vezetett el.

Véletlenek nincsenek!

Az viszont biztos, hogy azóta én végtelenül hálás tudok lenni az egészségemért, foglalkozom vele, megbecsülöm és törekszem arra, hogy olyan életet éljek, ami segít ezt a kincset megőrizni és mivel tudom, hogy nekem mennyire sokat segített volna az, hogy van kihez fordulni, 2025. februártól heti 2 alkalommal kiscsoportos online konzultációkat indítok heti két alkalommal, szerdánként és péntekenként 18h-tól!

Jelentkezni az alábbi kérdőív kitöltésével tudtok, amibe azt is beletudjátok írni, hogy pontosan miben akartok segítséget kapni.

https://docs.google.com/forms/d/e/1FAIpQLSekegwPmKS9-sU1Iuq0TmVgEwKr7BwUMnAdknfGdAuA3OwmNg/viewform?pli=1