Szerencsés az a néhány ember, akinek soha nem volt gondja a súlyával, de vajon ezt tényleg lehet, csak szerencsének nevezni?

Mindig inkább túlsúlyos voltam, mint nem. A húszas éveimben a 156cm-es magasságommal 75 és 85kg között ingáztam.

Majd vettem egy lakást, ahol volt egy albérlőm, aki jól főzött, sütött (akkor én még nem) és miután külön költöztünk, ráálltam a mérlegre és elborzadtam. 96kg-t mutatott!

Több mint 2 év alatt ezt letornáztam - értsd szó szerint is, heti 3-5 edzés + vagy futás - és az ételre nagyon nagyon odafigyeléssel 67-68 kg-ra. Könnyebb felnőtt koromban én se előtte se utána nem voltam. Ezt az eredményt a feldolgozott élelmiszer kikerülésével – ez nem volt opcionális mert ételallergiás voltam – cukor, gabona többnyire kikerülésével és hús, hal mindennapi fogyasztásával értem el. Azt megfigyeltem, hogy ha eszek több zsiradékot, nem érzem azt, hogy éhen halok. Kellemesen izmos,ahol előnyös homokóra formám volt. Ha nem szenvedtem volna folyamatos krónikus, fájdalmat okozó gyulladástól, ez számomra egy ideális állapot lehetett volna. Az alkoholfogyasztással addigra már teljesen felhagytam, meguntam, hisz már pszichológia órán megtanultuk, hogy az alkohol depresszáns. Becsúszott egy csúnya szakítás, stressz akadt, de nem elviselhetetlen mértékben.

A krónikus állapot néhány éven keresztül maradt, a súlyom meg lassú de biztos gyarapodásnak indult, amin a 2020-21-es kovászos sütögetés sem segített.

Azt legalább már néhány éve tudtam ekkor, hogy az étkezés 90%, mozgás 10%, így nem is hitegettem magam, csak épp toltam magam előtt a megoldani akarást.

2022. februárban költöztem, rápihentem az előző 2 évi stresszre és 2023 májusában pakolászás közben megtaláltam a mérleget. Az feltűnt, hogy nem nagyon találtam ruhát, amit felvehetnék.

A mérleg 104 kg-t mutatott!! Rendesen elszégyelltem magam, magam előtt.

Tavaly úgy nagyjából februártól októberig szét volt szedve a konyhám, rendszeresen végeztem nehezebb fizikai munkát munkaidőn kívül,hogy haladjon a felújítás anyukám néha hozott ebédet de alapvetően nem volt idő, lehetőség és fókusz az ételen. Novemberben új munkahelyen kezdtem és ott szégyenkezve vallottam be, hogy - ha jól emlékszem - “96kg vagyok, de legalább már nem 104kg”

Azt nem állítom, hogy ettől a súlytól határtalanul boldog voltam, így elkezdtem az eddig összegyűjtött tudáson túl, tovább kutakodni. Tudtam, hogy fehérjét kell enni, testtömeg kg-ban 1x és azt, hogy a zöldségek előnyösen foglalják a helyet, telítettség érzetet adnak és jó lenne 100gramm szénhidrát alatt maradni. Arról, hogy a zsíroknak mi a szerepe a szervezet, a hormon rendszer működtetésében, akkor még fogalmam sem volt.
Lehet számolgatni kalóriát – bár én úgy tudom, hogy a kalória hőt mér: egy kalória egy gramm víz hőmérsékletét egy °C-kal emeli meg. - meg makrókat, időnként ajánlott is, de amikor az ember már 5-6 fajta élelmiszert felvesz a napi étrendjébe, akkor egész nap méreget számol, megint mér számol és én ebbe hamar bele tudok fáradni… Akkor inkább egyszer nekiállok és kimérek mindent egy hétre.

Nekem valami egyszerűbb kellett és addig kerestem, ameddig meg nem találtam. Igaz, hogy tudatosan ez nem állt szándékomban, ily módon leástam a táplálkozás, a diéták a félrevezetések nyúlüregének legmélyére. Azt tudtam, hogy mindennek az ellenkezője az igaz, mint amit a Mátrixban = publikusan állítanak, mégis szinte naiv meglepetéssel konstatáltam, hogy ez alól a táplálkozás sem kivétel. Az elmúlt hónapokban éjjel-nappal bújtam az elérhető forrásokat, és ezen az oldalon a saját tapasztalataimat és a megszerzett tudásomat szeretném megosztani, remélve, hogy sokak hasznára lesz.

Most 85kg vagyok, lassan haladok, viszont most nem érzem azt, hogy éhen halok, végre! Nincs csodapirula, nincs instant megoldás. Következetesség van és egy teljesen új perspektíva.

A jojó diéta útvesztőire, miértjeire a továbbiakban részletesen ki fogok térni.