Ki ne hallotta volna már válaszként, hogy az X betegség oka genetika, ha az egy adott családon belül többször előfordult?

2023 utolsó három hónapjában vándorolt bennem a fájdalom, 1-2 hét kihagyással a csípőm és a térdem, majd megint a csípőm fájt. Az érdekes az volt, hogy a sétával – amire épp rá voltam kattanva - nem volt különösebb gondom, jobb volt állva, mint ülve. Idővel kezdtem megunni azt, hogy nem múlik el. Orvoshoz azért nem mentem, mert csak felírna valamit krémet, de azt nem mondaná meg, hogy mi a tényleges oka és mit tehetek azért én, hogy végleg elmúljon.

Kérdeztem több mint 40 éve egészségügyben dolgozót, hogy mégis mit ajánlana és felsoroltam a számomra ismert nem feltétlenül gyógyszertáros dolgokat, amik porcot építenek: Tőkemájolaj, DHA omega 3, aminosavak, kollagén, majd kérdeztem, hogy ezekből szerinte melyik segítene nekem, mert ez így nem maradhat, én belefáradtam. Értem én, hogy a betegségek lelki/tudati eredetűek és leginkább az segít ha azt megtalálom, de erre néhány hét gondolkodás után sem jöttem rá.

A válasz egy olyan embertől érkezett, aki születésem óta ismer és nagyjából az volt, hogy barátkozzak meg a helyzettel, mert ez van, genetika.

Ahamm.

El is gondolkodtam azon, hogy családban volt csípőprotézis műtét, a nagymamám is mindig a csípőjét fájlalta, de én egyelőre nem a nyolcvanas éveimet taposom, hanem a negyveneseket és ezen a két lábamon még sokáig akarok fájdalom nélkül járni.

Kicsit később egy interjúban megütötte a fülemet az, hogy egy adott családban felnőve, nem csak férfi és női vagy viselkedés mintákat tanulunk, hanem hozzuk magunkkal otthonról a táplálkozási szokásainkat, a nagy vasárnapi ebédek élményeit, amit ahogy az előző két generációnál láttuk, mi is reprodukálunk életünk során. Legalábbis, nálunk ez így van. Mindig volt kert, és ami abban termett, azt megettük, ami sokkal jobb, mint a feldolgozott élelmiszerek sokasága, de eszméletlenül sok cukrot és szénhidrátot vettünk magunkhoz. Volt husi is minden hétvégén, de a levesben tészta, répa, krumpli, rizs, paradicsommártás édesen, rántott minden is, néha sajnos olajban, nem zsírban sütve, majd levezetésnek 1-2-3 -éle süti, vagy ha vasárnap több helyen voltunk, akkor mindenhol más süti, amiből csomagoltak nekünk. Hétköznap is inkább szénhidrátdús gyorsan elkészíthető ételek szerepeltek az „étlapon” – nekem mákos tészta, szilvás gombóc volt a vallásom – hús, nem feltétlenül. Amikor nyaranta grillezőben dolgoztam, egy évig nem bírtam húst enni, úgy eltelítettek a szagok.

Minden családdal elfogyasztott étel szeretettel, tapasztalattal és a legjobb szándékkal készült, ezért mind nagyon finom is volt! Senkinek nem volt tudomása arról, hogy ez a habzsi-dőzsi hosszútávon milyen negatív következményekkel jár, és hogy még genetikának is fogják hívni egyszer…

Sokak most sincsenek még ezzel tisztában.

Halolajas Omega 3at vettem végül és D vitamint, rágyúrtam a magas kollagén tartalmú állati eredetű ételekre, mert az legalább felszívódik és beépül - nyers sertésbőr, csülökpöri, sok csontos, csirkelábas húsleves, kocsonya – és viszonylag hamar megszabadultam ettől a vándorló fájdalomtól.

Jó lenne, ha lenne étkezési naplóm azokról a hetekről, de sajnos az nincs.

Annyit változtatnék most az előbb felsoroltakon, hogy a mű vitamint, természetben előforduló ételre, pontosabban szardíniára – a legkisebb a higany tartalma, hisz picikék, nincs idejük sok higanyt gyűjteni és a legmagasabb a vitamintartalma - + halmájra cserélném inkább, hogy ne legyen mű…

Az ember mindig tanul, fejlődik.

Nem vonom kétségbe a genetikai tényezők létezését, de a környezetünk hatásai, a szokásaink, a függőségeink, amit eszünk, melyik oltásban mi volt, az antibiotikum, ami másfél év alatt sem ürül ki a szerzetből és még keveredik hozzá idő közben néhány másik, igenis befolyásolják a közérzetünket, a testi-lelki jóllétünket, egészségünket.

A gyulladást okozó ételek folyamatos fogyasztása megakadályozza, hogy a sejtjeink megfelelően működjenek és a sejt, amikor nem tud már egészségesen működni, próbál alkalmazkodni, változik.

Az életmódunkról, a környezetünkről, a táplálkozási szokásainkról, egy néhány perces vizit során szó sem esik, hisz ez genetika!

Biztos?

Csak az?